Roby
®™
2017
Története:
A falu első említése Mátyás király nevéhez fűződik, aki 1462. február 16-án az akkor Csongrád megyei „CHONTAFEYER” falut édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta.
A mohácsi vészt (1526) megelőzően, Csantavér rendszeresen szerepel a Csongrád megyei dézsmajegyzéken Chontafeyer néven.
Az Oszmán birodalom 1543-ban átszervezte a magyar közigazgatást, és a település a Szegedi járáshoz került. A török idők alatt Csantavér és környéke fokozatosan elnéptelenedett, illetve csak gyér délszláv népesség lakott a környéken, amely a Balkánról húzódott fel az elmenekült magyar lakosság helyére. A zentai csata (1697) után Csantavért már csak puszta néven említik.
Amikor 1779-ben Szabadka elnyeri a szabad királyi város címet, az adománylevél ötödik pontja többek között arra kötelezi a város vezetőségét, hogy telepítsék be a hozzá tartozó „pusztákat”, közöttük Csantavér-pusztát is.
1783-ban a falunak már saját pecsétje van, „SIGILLUM POSSESSIONIS CSANTAVÉR 1783” felirattal.
Az első világháború végéig, illetve a trianoni békeszerződésig, Csantavér Bács-Bodrog vármegyéhez, illetve a Topolyai Járáshoz tartozott. Délvidék visszacsatolását követően 1941-1944 között újra Magyarország része volt.
Népessége:
Csantavér népességét többségében magyarok alkotják, lakosságának nemzetiségi arányait nézve az egyik leghomogénebb magyar település az egész Délvidéken. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint (2002) összesen 7178 lakosa volt a falunak, ebből 6632 (92,4%) volt a magyarok száma. A második legszámosabb népcsoportot a cigányok alkotják (232), akiknek döntő többsége szintén magyarul beszél. 115 csantavéri nem nyilatkozott nemzeti hovatartozásáról. Egyéb nemzetiségek: szerbek 54, jugoszlávok 51, horvátok és bunyevácok 46, egyéb 48. A népesség létszáma folyamatosan fogyó tendenciát mutat, 1945 óta.
A népesség alakulása 1945-től napjainkig
A csantavériek túlnyomó többsége római katolikus, azonban kisebb vallási közösségek is megtalálhatók a településen, például a baptista gyülekezet[2] is működik.
Az első világháború után, a békeszerződés megszegésével, szerb, illetve jugoszláv rendeletre, a zömében magyarok által lakott Csantavér közvetlen közelében két kisebb települést hoztak létre, Bačko Dušanovo, illetve Višnjevac névvel. Ezeknek a falvaknak kezdetben szinte kizárólag szerb telepes lakossága volt. Bačko Dušanovo azonban mára már gyakorlatilag egybenőtt Csantavérrel és mivel a jóval nagyobb magyar falu lakosai közül többen a közeli szerb településen jutottak telekhez, ma már Bačko Dušanovon is a magyarok alkotnak többséget. A Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács határozata alapján Bačko Dušanovónak hivatalos magyar neve is lett: Zentaörs. Višnjevacon a legnagyobb nemzeti közösség továbbra is a szerbeké, de már itt sem alkotnak abszolút többséget (47%), a magyarok száma pedig meghaladja a 35%-ot (összesen 224 személy). A falu hivatalos magyar elnevezése Meggyes.
Amikor 1941-ben Bácska ismét Magyarországhoz került, a trianoni szerződés (1920) után betelepített szerb „önkéntes” (dobrovoljac) lakosságnak el kellett hagynia Magyarországot. Helyükre 208 székely családot telepítettek Józseffalváról.[3] 1944-ben a Bukovinából érkezett székelyeknek el kellett hagyniuk Bácskát. Akik túlélték az üldöztetést, főleg a Tolna megyei Kakasdon telepedtek le az onnan kitelepített svábok helyére.
